Van az úgy hogy az ember csak utólag értékelne egy pillanatot. Azt hiszem és úgy látom, hogy a kislányom és a hasonló gyermekek óriási tanítással jöttek a világra.
" ... a nap végén alig várom hogy kimehessek imádott kertembe a természetbe, a virágaim közé. Nekem ez felér egy éber meditációval. A kislányom velem tart, hozza az éppen készülő anime rajzait és letelepedik a kerti asztalhoz. A cica is egész nap azt várta hogy együtt legyünk vele a kertben. Most elégedetten leheveredik mellé. Megérkezik a süni is aki minden este körbejárja kertünket, és összeszedi a madarak által elszórt eleséget. Meg sokszor az epremet is. Én locsolni kezdek.
És amikor egy véletlennek tűnő pillanatban hátrafordulok hogy továbbhaladjak, megpillantom a képet! A képet ami tökéletesebb nem is lehetne! Látom őket és magam a kertben, s megállni látszik az idő. Érzem. Már érzem a tökéletességet minden mögött. Tudom, ez a világ kétségbeejtően hajszolja a boldogságot, a sikert, de én abban a pillanatban a világ legnagyobb sikerét éltem meg.
Igen. SNI-s a gyermekem. Igen, lehet hogy szalad a ház. Igen, lehet hogy csak a szomszéd városba megyünk kirándulni. De az a tökéletesség, a csoda, hogy ott abban a pillanatban megvan mindenem ami csak kellhet és tökéletesebb nem is lehetne a pillanat, megadta nekem azt a boldogságot amit sokan óriási dolgokban keresnek. Mikor ezt megéled, és tudod tovább dédelgetni, öntözni a szívedben, na az a valódi siker.
Hiszen miért is kell a siker az embereknek? A boldogságot akarják általa érezni, az elégedettséget. De ott a kertemben ebben az eldugott kis pillanatban mindez jelen volt."
Sőt! Minden pillanatban jelen van! Mindíg ott van! Arra várva hogy felfedezd!Olyan tökéletesség rejlik minden pillanatban amit vétek nem felfedezni!
Puszi.
G. M.
